Marshall Rosenberg kifejlesztett egy négy egymást követő lépésből álló folyamatot, amivel elmondhatjuk, hogyan érezzük magunkat, és mire lenne szükségünk ahhoz, hogy jobban legyünk. Ez a módszer hatékony kommunikációs eszköz, melynek kulcsa az önmagunkkal és a beszélgetőpartnerünkkel való együttérzés.
„Olyan módszer, amely felébreszteni bennünk az együttérző, megértő és együttműködő énünket. Ebből adódóan, a másokhoz fűződő szívélyes viszony révén, úgy tudjuk kezelni és megoldani a nézeteltéréseket, hogy az mindenkinek javára válik.”
– Serena Rust
Megkülönböztet kétfajta beszédstílust:
1. A sakál
- Minősítő
- Hatalomra irányuló
- Elragadják az indulatai
- Agresszív, bántó
- Tudja, hogy mi a helyes mi nem az, és persze tökéletesen látja a helyzetet
- Fenyegetőző
- Másokat vetélytársaknak lát
- Azért ő is megpróbálja elmondani, mit érez és mit szeretne, de közvetetten és ügyetlenül teszi
2. A zsiráf
- Az együttműködés jelképe, mert:
- a legnagyobb szívvel rendelkező szárazföldi állat
- hosszú nyaka megfelelő távolságtartást és áttekintő képességet biztosít neki
- Tudatában van annak, hogy minden tettünk és tétlenségünk hátterében valamilyen szükséglet áll
- Ez segít, hogy ne torolja meg a sakál szavait, hanem együttérzéssel közelítsen felé is, és saját magához is.
- A négy lépést alkalmazza, hogy megértse önmagát és másokat is, így pontosabb képet alkotva arról, hogy milyen érzések és szükségletek szabnak irányt az emberek tetteinek.
„Zsiráfnyelven” így hangzik egy beszélgetés:
„- Rosszul érzem magam, ha ilyen gyorsan vezetsz.
– Félsz, hogy valami baj történik?
– Igen, egy kicsit aggódom – és ilyen sebességgel a tájat sem tudom élvezni. Kérlek, menjünk egy kicsit lassabban!
– Rendben! Igazából én is örülök, hogy autókázhatunk egy kicsit. De még mindig feszült vagyok a munkám miatt. Mit szólnál, ha megállnánk ott, annál a vendéglőnél, és innánk egy kávét a teraszon?
Remek ötlet!”
Ugye, milyen jó lenne, ha így történnének a beszélgetéseink?
A négy lépés, a híd
- Megfigyelés – minősítés nélkül
- Miért kezdeményezem a beszélgetést, mire reagálok
- Ahelyett, hogy: „Már megint elkéstél!” 🡪 „Húsz perccel a filmkezdés után érkezel.”
- Érzés – értelmezés nélkül
Ahelyett, hogy: „Úgy érzem, mellőz a főnököm” 🡪 érezhetek pl. ijedtséget, örömet, megindultságot, csalódást, zaklatottságot vagy bánatot - Szükségletek – haditervek nélkül
- Milyen szükséglet, milyen igény áll az érzés mögött?
- pl. ahelyett, hogy: „Holnap szeretnék egyet kirándulni” 🡪 „Pihenésre van szükségem”
- Kérés – követelés helyett
- Minél pontosabban megfogalmazva, hogy az adott pillanatban mit szeretnék
- Lehet rá nemet mondani
- Pl.: „Kirámolnád, kérlek, a mosogatógépet?”
Ide-oda lépegető tánccá válik kommunikációnk aközött, amit tapasztalunk, érzünk, igénylünk és kérünk, és aközött, amit a másik ember tapasztalt, érez, igényel, és kér.