A család- és párterápiára jellemző a terapeuták fokozott aktivitása, mely színes akciós technikákban (szoborépítés, levélírás, csodakérdés, stb), szimbólumokat alkalmazó művészetterápiás eszközökben (pl.: rajzolás, gyurmázás, tárgyakkal történő képkészítés) és a családnak adott otthoni feladatokban (pl.: kölcsönös kérések, programok előirányzása) is megnyilvánul. A konzultációs folyamat gazdag eszköztárával a tagok közötti interakciós és kölcsönhatási mintázatok feltárása, fejlesztése révén igyekszik változást létrehozni tünet előfordulásában. Teszi mindezt egy erőforrásközpontú, a segítségért forduló család tagjait neutrálisan, egyenrangú, saját életükért felelősséget vállaló partnerként kezelő légkörben. A családterapeuták a felfedezők kíváncsiságával csöppennek a család életébe, melyben a tagok elmondása, verbális és nonverbális megnyilvánulásai által kalauzolódnak el a tünetek kialakulásában és fennmaradásában szerepet játszó tényezőkhöz.
A családterápiás ülések időtartama hosszabb, mint a megszokott 50 perces egyéni konzultációs alkalmaké: rendszerint 90 percen keresztül tartanak. Abban is eltérnek az egyéni folyamatoktól, hogy a család és a terapeuták rendszerint kéthetente találkoznak, melyek között az otthoni feladatokkal teremtenek folytonosságot. A család- és párterápiás konzultáció önállóan vagy más terápiás formákkal kombinálva is alkalmazható. Kiválóan kiegészíti az egyes családtagok (különösen a gyermekek) egyéni pszichoterápiás folyamatát, bizonyos problémák (pl.: evészavar) elsődlegesen választandó, bizonyítottan a legnagyobb hatékonysággal rendelkező ellátási forma.