A Gottman technika a gyakorlatban kérdések sorát takarja, melyeket a pároddal folytatott vita után érdemes feltenned a saját magad számára.

• Készen állok a vita feldolgozására? 

Gottman szerint a „feldolgozás” az, amikor már tudunk anélkül beszélni a történtekről, hogy újra belemennénk.

• Tudom-e szabályozni az idegrendszeremet, és két lábbal a földön maradni a beszélgetés során?

Hasznos lehet magunk elé képzelni a vita helyzetét és úgy nézni a történteket, mintha filmet néznénk. Ez segít érzelmi távolságot kialakítani bennünk, mely által mélyebb és tárgyilagosabb reflexióra leszünk képesek.

• Hajlandó vagyok-e arra törekedni, hogy átsétáljak a „hídon” partnerem szubjektív világába, nyíltan meghallgassam a tapasztalatait, és elismerjem, hogy mindkettőnk érzelmi valósága jogos?
• Hajlandó vagyok-e a tapasztalataim alapján beszélni anélkül, hogy megpróbálnám meggyőzni a páromat, hogy nekem van „igazam”?
• Hajlandó vagyok-e ráhangolódni partnerem érzéseire, és arra, hogy mit jelentett számára az esemény?
• Zavartalan térben vagyunk, ahol teljes mértékben jelen lehetünk egymás mellett, egymás számára?

Amikor legközelebb konfliktust tapasztalsz a partnereddel, tedd fel magadnak az előbbi kérdéseket.

Természetesen a konfliktus sosem kellemes. Mondhatnánk azt is, hogy úgy kell nekünk, mint púp a hátunkra. Azonban az emberi élet és tapasztalás elkerülhetetlen része. 

A konfliktus gyermekkorunkban megjelenő formája gyakran befolyásolja azt, hogyan reagálunk rá felnőtt korunkban. Van, aki szeret fűtött hangulatban vitatkozni, de az is lehet, hogy lefagy, el akar bújni vagy menekülni előle, már abban a pillanatban, hogy megérzi a konfliktus lehetőségének szelét.

A konfliktus, legyen az vélt vagy valós, azért lehet annyira érzelmileg aktivizáló hatású, mert felhozza a közösségből való kiközösítéstől és az összetartozás érzésének elvesztésétől való félelmeinket. És bár a konfliktusokra adott válaszaink változatosak, gyakran hasonló alapvető félelmek húzódnak meg a konfliktus lehetséges következményeivel kapcsolatban: 

• félelem az elutasítástól,
• az elhagyástól,
• és a felettünk mondott ítélkezéstől.

De mit tehetünk, hogy mégse rettegjünk a konfliktus gondolatától? 

Először is kezdjünk el ráhangolódni testünk jelzéseire. Mindenkinek máshol jelentkeznek a tesében a nagy érzések:

• Van, akinek a mellkasában.
• Van akinek a gyomrában.
• Van, aki pedig a kezeiben érzi a jeleit.

Érzéseink szomatikusan, testi jelekben való megjelenésének felismerése hosszú ideig tarthat, ha nem szoktunk hozzá, vagy ha korábban trauma ért minket. Trauma hatására kialakulhat az a védőmechanizmus, amely elszakít minket belső érzéseink megtapasztalásától, hiszen azok a trauma pillanatában annyira fenyegetőek lehettek, hogy teljes kizárásuk is jobb megoldásnak tűnt, mint átélni őket.  Ám „újrahuzalozhatjuk” magunkat, hogy újra kapcsolódni tudjunk a testünkhöz és figyelni tudjunk annak jelzéseire.

Ha már jobban ráhangolódtunk testünk jelzéseire és azok jelentésére, akkor végre lelassulhatunk.

Ha konfliktus kezdődik, és úgy érzed, hogy szorongsz, kérj egy kis szünetet, hogy magadra összpontosíthass:

• Írj a naplódba.
• Hívd fel egy barátodat.
• Tégy egy rövid sétát.
• Sírj.

Miután ezekkel végeztél, lépj be újra a beszélgetésbe. Az is segít, ha megkéred azt, akivel konfliktusod van, hogy bánjon veled gyengéden. Ez a rész nehéz lehet a másik számára, amennyiben ő is felfokozott érzelmi állapotban van.

De nagyon megéri megpróbálni…

A konfliktus által kínált közelség és mélyebb megértés kialakításának egyik legfontosabb lépése a helyreállítás. 

Miután 

• megbeszéltétek egymással nézőpontjaitokat,
• a történeteket, amiket magatoknak mondtatok a konfliktus értelmezésével kapcsolatban,
• együtt éreztetek egymással,
• megnyugtattátok egymást,
• most megjavíthatjátok azt, ami nem volt a helyén:
  • • • • Valóban kapcsolódhattok egymáshoz a megértésen keresztül,
        • csinálhattok valamit, amit mindketten szerettek,
        • megmutathatjátok egymásnak, hogy törődtök a másikkal,
        • extra kedvesek és gyengédek lehettek a másikkal,
        • és így tovább.

Ez az a rész, amin igazán áll vagy bukik egy kapcsolat. 

És miközben ezeket a lépéseket gyakoroljátok, edzitek az agyatokat és az idegrendszereteket, ahogyan az izmainkat edzük edzéskor. Minél inkább megtaláljuk a módját annak, hogy el tudjuk fogadni a konfliktusok kellemetlenségét, annál könnyebb lesz jelen lenni a konfliktusban. Ezzel a jelenléttel könnyebben gyökeret ereszthetünk értékeinkben, úgy cselekedhetünk, ahogyan valóban szeretnénk, és együttérzőbbek lehetünk magunkkal és szeretteinkkel.