A svájci pszichológus, Carl Gustav Jung Konfrontáció a tudattalannal című korszakában (kb. 1911-13) belső párbeszédben merült el, és az így létrejött képeket alkotásaiban manifesztálta. Az álmokból és éber képekből származó anyagok konkrét formát kaptak, ezáltal belső konfliktusai átalakultak. Egyszerű, ceruzával rajzolt napi mandalákkal kezdte (ezeket általában az irodai noteszébe firkálgatta), majd később a gondosan megtervezett akvarellek, olajfestmények és gouache-okig jutott. Jung Vörös Könyve (Liber Novus) a tudattalan szolgálata iránti elkötelezettségéről tanúskodik. Egész életén keresztül alakította belső alakjait külső műalkotásokká, fát és követ faragott, festett és rajzolt.

Jung az alkotás folyamatával lehetővé tette, hogy kezei által kibontakozhasson az, aminek az ego ellenállt – felfedezte a kreativitás erejét, mint gyógyító munkát. Játékos attitűddel tartotta fenn a feszültséget a felbukkanó belső hang és az ego között. A jól megtartott belső párbeszédből pedig mindig valami új rajzolódott ki: egy új megértés, szemlélet vagy szimbólum.

Számomra Jung egyik legkedvesebb alkotása a „Loki – Hephaestus 1920” névre keresztelt fafaragás.

Héphaisztosz a kovácsmesterség, a tűz istene a görög mitológiában. Védelmezője minden mesterembernek, főként a fémműveseknek. Héphaisztosz egyedül Héra gyermeke, apja nem volt. Zeusz miután sokadjára csalta meg feleségét, Hérát, a nő bosszúból úgy döntött, hogy ő is tud saját maga gyermeket a világra hozni. Így született meg Héphaisztosz.

Héphaisztoszt többször is lehajították az Olümposzról és több szerelmi csalódás is érte. Már születésekor sem volt szép, az esések hatására pedig sántává is vált.

Szerelmi balsikerei után kovácsműhelyébe vonult vissza, az Etna belsejébe és mesterségének szentelte magát. 

Az ő műhelyében készültek Zeusz villámai, Athéné rettegett Aigisz pajzsa és Héliosz aranyló szekere, amelyen az égboltot átszelte. Héphaisztosz készítette Erósz nyilait is, Pandóra diadémját és Prométheusz eltéphetetlen bilincseit is és még sok más fegyvert és műalkotást.

Ő gyúrta meg agyagból az első halandó nőt is, Pandórát, aki később kinyitotta azt a bizonyos szelencét. Jung fafaragásán Héphaisztosz kezében kincset tart. Valamit, amit ő készített.