A megosztó sorozat 1998-ban indult útjára az HBO műsorán és azóta is hatalmas sikernek örvend, 6 évad után 2 mozifilmet és egy újabb „reboot” (újraindított) évadot is magáénak mondhat. A sorozat 4 szingli nő életét meséli el New Yorkban. Mind a négyen különböző női típusokat képviselnek. Carrie, a főszereplő romantikus, de egyben realisztikus is, vágyik partnerre, de közben egyedül is jól érzi magát. Charlotte az örök romantikus, akinek minden álma, hogy feleség és anyuka lehessen. Miranda a karrierista ügyvéd, aki minden erejével azon van, hogy megállja a helyét egy férfiak által dominált világban. Samantha pedig csak egyszerűen élvezni akarja az életet és a szexet mindenféle elköteleződés nélkül.

            Bár a kilencvenes évek végéről, a kétezres évek elejéről beszélünk, a sorozat formabontóan olyan témákat érintett, amelyek a mai napig tabunak számítanak a társadalomban. Ilyenek például a női orgazmus, maszturbáció, vibrátorok, abortusz, kell-e a nőknek szőrteleníteniük, egyéjszakás kalandok, elköteleződés nélküli szexuális kapcsolatok, stb. Ezek mellett természetesen hétköznapibb témákat is felvillant, mint a randizás, szerelem, házasság, hűtlenség, gyermekáldás, stb.

            Ami miatt úgy gondolom, hogy a Szex és New York egy kiemelkedően jó sorozat, a tabu témák feszegetése és természetesen kezelése mellett, az, hogy többször visszahozza a férfi női szerepek kérdését a társadalomban, sokszor a sztereotip gondolkodást bemutatva, ezzel görbe tükröt mutatva a világnak, de olykor-olykor meg is döntve azt, kezdve például a nemek szexhez való hozzáállásával. A társadalomban az a sztereotípia él, hogy a férfiak csak a szexre vágynak, míg a nők inkább elköteleződnének. Rögtön az első részben Carrie újságíróként arra keresi a választ, hogy a nők is tudnak-e úgy szexelni, mint egy férfi. Itt meg is jelent az a sztereotípia, hogy a férfiak sokszor érzelemmentesen tudnak hozzáállni ehhez, és ha kapcsolatról van szó, menekülni akarnak. Bár ebben az epizódban nem dönti meg ezt a hiedelmet, azonban az évadokon keresztül többször is láthatunk a fordítottjára példát: azt, hogy az egyes női karakterek azok, akik félnek az elköteleződéstől és inkább csak szexre vágynának egyes partnereiktől. Így bár ha ténylegesen nincs is kimondva, úgy gondolom a sorozat jól hozza azt, ami a valósághoz is közelebb áll: a szexhez és az elköteleződéshez való viszony nem az egyén nemétől függ, attól ez sokkal összetettebb és minden személynél változó, akár időben is.

            A férfi-női egyenlőtlenségek, kinek mit szabad és mit nem téma több epizód főszereplője. Hagy hozzak erre pár példát, kezdve a munka világával. Bár szerencsére napjainkban egyre több cég törekszik egyenlőségre akár bánásmód, akár bérek tekintetében, azért a mai napig belefutni férfi privilégiumokba az üzleti világba. Miranda is ezzel küzd több epizódban is, hiszen bármennyire is jó a munkájában, nem ismerik el, mert egyedülálló és nő. Az üzleti világban ezért ő nem eléggé értékes. Erre a legnagyobb társadalomkritika talán az, amikor a főnöke, őt egy másik nővel látva és azt feltételezve, hogy egy leszbikus kapcsolatban él, meghívja egy olyan vacsorára, ahova szingliként sosem kapott volna meghívást. Amint a főnöke azt hitte, hogy kapcsolatban van, felértékelődött a szemében. Miranda először belement a játékba és leszbikusnak tettette magát, csak azért, hogy előreléphessen, végül azonban konfrontálta főnökét és a történet pozitívan zárult. A történet természetesen ki van sarkítva, és nem feltétlen realisztikus, azonban az üzenet, amit magában hordoz nagyon is az. 

            Sokszor hallhatjuk azt, ha a két nem szexuális partnereinek számáról van szó, hogy mennyire különleges és jó az a kulcs, amely bármelyik zárat kinyitja, amivel ellentétben mennyire rossz is az a zár, amelyet minden kulcs kinyit. Azt hiszem nem kell magyarázni, hogy itt a kulcs a férfiakat, míg a zár a nőket jelképezi. Mindig is felháborítónak találtam azt a társadalmi elképzelést, hogy egy nő csak addig értékes, ameddig kevés szexuális partnere volt, minél szűziesebb annál jobb, míg a férfiak esetében az az igazi férfi, aki minden nőt meg akar és meg is kap (marianismo vs machizmo). Hogy a sorozatban hozzak erre példát Charlotte-ot megkéri az aktuális párja, hogy análisan közösüljenek, amely nagy dilemmát vált ki a nőből. Végül visszautasítja, bár elképzelhető, hogy akarná, esetleg még élvezné is, fő érve ellene az, hogy akkor ő lenne a „fenékbe lány” és azokat a lányokat biztos nem veszik el. Ez a történet jól hozza azt a sztereotípiát, hogyha egy nő olyan dolgot tesz, ami szexuálisan nem visszafogott, extrémebbnek számít, akkor azáltal leértékelődhet, és már nem lesz méltó házasságra. Bár ez a téma meg-meg jelenik a sorozatban, szerencsére sorra hozzák az ellenpéldáját is azzal, hogy mind a négy fő szereplő azzal és akkor bújik ágyba, akivel és amikor jól esik nekik. Ez pedig nem vesz el abból, hogy mennyire remek nők, emberek is ők.

            Ehhez a témához kapcsolódva szeretnék még egy történetet átbeszélni a nők tökéletességével és értékességével kapcsolatban. Carrie friss kapcsolatban van álmai férfijával, akivel éppen ölelkeznek, amikor is a nő véletlenül szellent. Szégyenében olyan gyorsan elhagyja a férfi lakását, amennyire csak tudja. Próbálja elfelejteni, azonban a következő pár együtt töltött éjszakájuk során a férfi különböző indokokkal visszautasítja a szexet. Carrie megijed, hogy amiatt történhet-e ez, mert szellentett a férfi előtt, így kikéri barátnői véleményét. Samantha szerint végzetes hibát követett el, mivel a nők nem csinálhatnak ilyet a férfiak előtt, mert akkor ledöntik azt az elképzelést, hogy ők tökéletes teremtmények. Ezzel szemben Miranda szerint ez teljesen rendben van, hiszen mindannyian emberek vagyunk, a testünk ezzel jár. Mondanom sem kell, hogy én a második állásponttal értek egyet, azonban úgy gondolom, hogy Samantha álláspontja nagyon szépen megmutatja, hogy milyen internalizált társadalmi nyomás élhet a nőkben és milyen nem realisztikus elvárásaik vannak magukkal szemben, amelyek folytonos szorongás kiváltói lehetnek.

            Bár számtalan említésre méltó téma jelenik meg a sorozatban, melyek mind fontosan és hasznosak minden nő és férfi számára is, végezetül mégis a legújabb évad és annak naprakészségét szeretném megtárgyalni (spoiler alert). Az új évadban, ami az elmúlt hetekben debütált az És egyszer csak… (And Just Like That…) címmel, a szereplők az ötvenes éveik közepén járnak, és új kihívásokkal találják szemben magukat. Az elmúlt években szerencsére egyre nagyobb figyelmet kapnak az LMBTQI+ mozgalmak és ezen közösségek tagjai, egyre többen mernek előbújni és felvállalni önmagukat. Nagyon tetszik, hogy az új évadban ez is megjelenik, mint aktualitás, ezáltal pedig, mint ahogyan eddig is, továbbra is pszichoedukációs platformként is tud funkcionálni ez a közkedvelt sorozat. Bár a sorozatban eddig is voltak meleg karakterek, azonban most egy új belépőként megjelenik egy nonbináris karakter is, aki az angolban a they/them névmást használja magára. Mirandának még új ez a világ, így ő a „she” női névmást használja rá, Carrie jelzi neki, hogy ez nem a helyes megnevezés, Miranda pedig egyből javítja is a mondatát. Tetszik, hogy mindannyian elfogadóak, és példát mutatnak a nézőiknek. Hasonlóan, amikor Charlotte lánya Rose bejelenti, hogy ő nem érzi magát lánynak és jobban szeretné, ha ezentúl Rocknak szólítanák, a sorozat nagyon szépen bemutatja a nehézségeket, amiken ilyenkor egy szülő átmegy, és azt is, hogy Charlotte milyen példamutatóan próbálja jól csinálni, hogy gyermeke ne sérüljön. Emellett betekintést kaphatunk abba is, hogy az iskola és a tanárok is mennyire elfogadóak és próbálják gördülékennyé tenni Rock átmenetét.

            Ahogyan több példán keresztül is bemutattam, a Szex és New York példaértékűen érint és old meg tabutémákat és hozza a társadalmi aktualitásokat, amiből minden nem és ember sokat tanulhat és erőt meríthet a saját (szexuális) élete kihívásaihoz.